Olvasnivaló

Érdekességek, tapasztalatok

Coaching – a lelki egészség támogatása

Rutinná válnak a hétköznapok, eltűnnek az ünnepek és mindez addig folytatódik, amíg hiányérzésünk feszültséggé fokozódik, vagy valamilyen drámai változásként megélt helyzet be nem következik.
Keressük az erőt, a fogódzkodót, hogy továbbléphessünk

tovább

Archívum

Szia Zsuzsa!

Mint ígértem lassan leírom, amit érzek, gondolok a múlt vasárnapról, születésemről.

Ezek azok a gondolatok, amiket szeretnék átadni azoknak, akik úgy mint Én is, félnek szembenézni bizonyos dolgokkal

Úgy indultam az egésznek, hogy nincs megjátszás, nincs kibúvó csak őszinteség és csak az, amit érzek, nem szégyenlem sem a könnyeket, sem a fájdalmat, sem a félelmet, hidd el az nem könnyű, hiszen régóta ismersz és mindig mindent igyekeztem megmagyarázni , mindenre észérveket találni.

Aztán jött a tánc és valahogy minden elszabadult, nem az volt már a fontos, hogy kontroláljam minden lépésemet, hanem az, hogy elinduljon bennem, aminek el kell indulnia.

Aztán a rajz, a maga esetlen módján, már a torkomban fojtogatta a sírást, az emlékek csak úgy jöttek és hirtelen már nem is emlékek voltak, ott voltam a Rákóczi úton a konyhában, mindem ismerős bútort láttam,

Éreztem a puding illatát, a gyertya füstjét, a mamám illatát, a boldogságot, láttam a babát, szinte fogtam és éreztem kezemben a mozdulatot, ahogy kitekertem a kezét, csattant a pofon, sajgott az arcom és

Tudtam rosszat csináltam.

Aztán már csak megszületni kellet, ma is érzem és most már tudom Én maradtam volna még, de nem lehetett, mert nem fértünk össze és hiába nem voltam kész és hiába féltem indulni kellett,mert

Nem akartam bántani a mamám, tudom Ő sem akart engem, de ez az Én küzdelmem volt, éretlen voltam, de minden erőmmel azon voltam, hogy éljek!!!

Most már tudom, hogy Nekem ez volt a feladatom, felnőni anyai szeretet nélkül, amit szegény Nagyi próbált pótolni, de ez az ami lehetetlen.

Köszönöm, hogy megszülethettem, most végre igazán.

Puszi

B. Zsuzsa

 2016 október

Az Etalon Coaching Társaság honlapjáról (www.etaloncoaching.hu) a beszámoló:
                           “Tranzsperszonális szemlélet – spirituális fejlődés szerepe az önismeretben
„Miért cseng vissza olyan sok kultúrából lélek, szellem, újjászületés, stb.?
Valójában csak babona, vágyteljesítő fantázia szüleményei lennének ezek?” – hangzanak el Iszlay Zsuzsa előadásának kezdő kérdései, és egyben előrevetül megközelítésének magvas gondolatisága.

Ezen az Etalon-programon a spiritualitást, mint egyéni hitrendszert illesztettük a pszichológia világába, és rátekintünk a spirituális fejlődés szerepére az önismeretben.

Zsuzsa a következő 5 spirituális alapkérdést hozta el nekünk:
Mit jelent számomra emberi lénynek kenni?
Ki vagyok én – magamnak, neked, nektek?
Miért vagyok itt, mi a célja, értelme, jelentése az életemnek?
Honnan jöttem, hová tartok, milyen kapcsolatban állok a teremtéssel, a kozmosszal, az emberiséggel, közösségekkel, szeretteimmel?
Hogyan tehetném a világot egészségesebbé?
Programja során utaztunk az egyéni spirituális világképtől, a természeti vallásokon át az intézményesített vallásokig; és a pszichoanalítikus (pszichodinamikus) megközelítéstől Freud nyomán, a viselkedés lélektan nagyjainak (Watson, Pavlov, Skinner) tudományos álláspontjain keresztül, az áttörés korszakáig: megismertük, milyen analógia szerint integrálta a pszichológia Jung, Maslow, majd Assagioli nyomán a spiritualitást, – mint egyéni hitrendszert-, a psziché részévé.
A felvezetett gyakorlatokon keresztül közelebb kerültünk önmagunkhoz azáltal, hogy találkozhattunk belső én-részeinkkel, és ezek találkozásának élményeit harmonizálhattuk, feldolgoztuk jobb agyféltekés technikák alkalmazásával.
Illetve izgalmas élményt adott az un. Higher Self-fel való találkozás lehetősége is.

Zsuzsának a témában való jártassága, letisztult tudása, és integrált tapasztalata, úgy tűnik, kimeríthetetlen forrás.
Nem is jutottunk végig minden témán, mert annyira szerteágazó, mindennel összefüggő, és mély kérdéseket taglaló világ az, amibe bepillantást engedett, – így örömmel vesszük majd a megbeszélt folytatást.

Nagyon szépen köszönjük, Zsuzsa!
írta: Sárvári Klára”

csúszó kő